„Még a halál is plágium”
Milyen hely lehet az, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz? Erre a kérdésre keresi a választ a regény narrátora: ki akarja deríteni, hogy szűkebb hazájában, a dél-portugáliai Alentejo régióban miért választja olyan sok ember az öngyilkosságot.
A kis faluban élő kamasz fiú, Piszkafa egyre-másra ismeri meg és meséli el az öngyilkosok – és néhány gyilkos – történetét, s az ő nézőpontja, fekete humora fűzi regénnyé a bizarr elbeszéléseket. A lány történetét, aki egyszerre háromféle módon próbált öngyilkos lenni, mégsem sikerült neki, s most tolószékben él; a sírásóét, aki minden épeszű magyarázat nélkül kihantolta egy pár hónapos csecsemő hulláját, majd megölte magát… és így tovább. S a nagy kérdés: van-e logikus magyarázat az öngyilkosságok különlegesen magas arányára Alentejo-ban (vagy épp Magyarországon, mert a regény narrátora ezt a kérdést is felteszi).
A fiatal narrátor Portugália afrikai gyarmati háborúinak sötét jelképét hordozza magával: egy kézigránátot, mely megjárta a legvéresebb mészárlásokat; s miközben az internet segítségével kutatja az öngyilkosság különböző válfajait és okait, a híres eseteket és azok hatását (Kurt Cobain öngyilkosságát, Kirillov esetét az Ördögök-ből, Goethe Wertherjét), egyre nagyobb szenvedéllyel próbál szembenézni hazájának bűneivel is.
Rui Cardoso Martins 1967-ben született, jó nevű újságíró és forgatókönyvíró, írt vígjáték- és drámasorozatokat, s mozifilmet is. Első regénye nemcsak témájának, de zseniális láttató erejének köszönhetően is nagy portugál és nemzetközi siker lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése